A legtöbb ember számára a vendéglátásról szóló kalandok,valami kellemetlen kulináris élményhez kapcsolódik így az esetek nagy százalékában az élmények kellemetlenek és nem szívesen emlékszünk rájuk.
E jelen blog lényeg az lenne, hogy a lehető legvidámabb történetekkel ajándékozzam meg az olvasót.
Az én első benyomásaim a vendéglátással kapcsolatban nem az étterembe járással kezdődött. Természetesen mint minden családban,mi is jártunk étterembe, ha nem is sűrűn, de családi ünnepeken biztos.
Az unokatestvérem, aki szakácsként kezdte a pályafutását, szeretette meg velem ezt a furcsa miliőt. Magam is az szerettem volna lenni,de meggyőzött, hogy tanuljak tovább, így pincér lett belőlem. Senki ne sértődjön meg az előző szójátékon, de a szakácsok is ezt mondják, csak fordítva. Persze hallottam felszolgálást tanító tanár szájából azt is: "azért van a szakács feje, hogy tartsa valami a sapkát".
"Éljen az örök és megbonthatatlan pincér-szakács barátság!"
Az első benyomás mindenki számára fontos, így történt velem is, hogy az első találkozásom, úgy tűnik megmételyezte az életemet és lehet a húsz bejegyzés, amit ennek a kis topiknak szántam kevés is lesz 20 év távlatát nézve.
Gondolom minden szakmabelinek más-más meghatározó élménye van, miért szerette meg e szakmát.Nekem a legmeglepőbb élményem, hogy mindenki nagy dumával rendelkezik vagy legalább van néha egy aranyköpése. Mást sem hallani az előkészületi munkálatoknál, ahogy cikáznak keresztbe-kasul a történetek és szinte beleszédül az ember, miközben bárgyú tátott szájas vigyor ül ki az arcunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése