Etyek,ityok

Magyarországon is vannak bőségesen fesztiválok, főleg olyan helyeken,amelyek borvidék környékén helyezkednek el. Nem akarok nagyságrendet felállítani, mivel fölösleges, de szerintem az Etyeki Pincefesztivál az elsők közé tehető látogatottságát tekintve. Régebben kicsit zsúfolt volt, mivel be lehetett hajtani kocsival és mindenki ott parkolt, ahol akart. Szerencsére rendbe tették a közlekedés részét, így sokkal kényelmesebben zajlanak az események. Nekem   nagyon tetszik a kupon rendszer, amit különböző pontokon lehet váltani és így nincs készpénz forgalom a borstandokon. Ímádnivaló a Langalló vagy más néven Töki-pompos, a bor mellé ideális harapnivaló. De akad más is, sült húsok-Laci konyháról, perec, nyalóka vagy vattacukor. A fesztiválon mindig szerepelnek híresebb magyar zenekarok vagy előadók. Kézműves programok várják az alkotni vágyókat és nincs hiány a családi vetélkedős programokból sem. Ha nem találkoztál régóta egy távoli baráttal vagy rokonnal, akkor itt biztosan összefuthatsz velük anélkül, hogy megbeszéltétek volna. Idén május 21-22-én tartják, remélhetőleg nem fog esni-nekem mindig sikerült olyankor mennem-igaz van pálinka stand is, hogy a borús idő okozta hangulatot javíthassuk egy picit.

A tavaszi,meleg idő ellenére javaslom mindenkinek,aki meglátogatja a rendezvényt,hogy vigyen magával kesztyűt,nehogy a részeg disznók letapossák a kezét,amikor négykézláb közlekedik. :-))

Oktoberfest

Vannak fesztiválok, amelyeket senkinek sem szabadna kihagynia az életben, de legalább egyszer ki kell próbálni még akkor is, ha nem az ízlésünknek való italt osztogatják. A München-i sörfesztivált még 1810-ben rendezték meg először. Természetesen voltak szünetek a 19. és a 20. században, amikor nem került megrendezésre. A fesztivál 31 hektárnyi területen foglal helyet és kb. 6 millióan látogatják éves szinten. 15 nagy és ugyanannyi kis sátorban lehet szürcsölni az aranysárga nedűt egy centi habbal a tetején. Egyfajta kiszerelés létezik, minden korsó egy liter űrtartalmú és nem csak komoly teljesítményt jelent bedönteni a löttyöt, de magát a korsót tartani is felér egy bicepsz edzéssel-javasolnám a kétkezes ivászatot vagy a váltott kezes szájhoz emelgetést, nehogy féloldalasra gyúrjuk magunkat. Az a Lövenbrau sátor, amelyben voltam közel tízezer férőhelyes volt, kívül-belül, nem volt kicsi, de nem néztem a többit, így nincs összehasonlítási alapom. Német népzene szól mindenhol, így családias marad a hangulat. Mint utóbb megtudtam ezzel is segítik a rendezvény biztonságosságát fenntartani, ez a zene nem tüzeli fel az ittas törzsközönséget. A korsókat ellopni nem ajánlott, mivel a sörsátor tulajdonosának értéktárgyát képviselik, így akár dutyiba is kerülhetünk lopásért. A szórakozást és a kellemes hangulatér a Magyar Vidámparkot is megszégyenítő vurstlit állítanak fel, amihez jó pörgést és forgást kívánnék mindenkinek, úgy két liter sör és negyven deka fehér kolbász után.

Egy napra menni botorság és kidobott pénz, viszont 20 km-es körzetig simán járnak az ottani vasutak, éjjel-nappal, így lehet szállást foglalni kicsit messzebb a helyszíntől is. Végérvényesen a Héven is lehet józanodni, csak pisilni nem.

Októberben már hűvös tud lenni,de a hangulat garantáltan vérpezsdítő és forró, olyan németesen persze. Aki kedvet kapott a nyár végi sörözéshez, nosza, most még talán időben van, hogy szállást találjon és némi költőpénzt is félrerakjon addig. Látnivaló nem csak a sörsátrak mellett van, hanem az egész város területén, ami nagyon szép és tiszta.

Tengerre Magyar!

Ki nem álmodott arról, hogy egyszer kipróbáljon egy tengerjáró hajót? Szerintem mindenki szeretne egyszer utazni egy olyan batár nagy "csónakkal", amely 2400 utast tud szállítani és ellátni egyben mindenféle földi jóval. Egy ilyen tengerjárónak nagy személyzet igénye is van, kb. 700-800 alkalmazott. 1997-ben volt szerencsém kipróbálni milyen a hajós élet. Akkoriban minden korombeli pincér barátom igyekezett kipróbálni, vajon megállják a helyüket az élet hullámokon himbálódzó oldalán. Nekem sem volt maradásom.

Franciaországban szálltam hajóra pontosan Saint Nazair-ben, amely a Breton (ejtsd:Brötány) partrészen helyezkedik el. Van egy nagy hajógyára a kikötők egyikében, ahol várt bennünket ez a közel 230m hosszú 9 emelet magas kb.80 ezer tonna súlyt nyomó "ladik". A neve:Raphsody of the Seas volt, a Royal Carribbean hajótársaság legújabb üdvöskéje akkoriban (Miami-ban van a központ), Norvég fennhatóság alatt, francia építéssel.

Beszállás után, éppen csak belaktuk a hajót, rögtön nekivágtunk az Atlanti óceánnak, mondván, valahogy át kell jutnunk a Nagy Almába (NewYork). Talán a legfurcsább dolog, amit nehéz volt megszoknom az az állandó  és örökös monoton zúgás volt, ami a gépházból szűrődött ki. Ettől az apró nüansztól eltekintve számomra nagyon élvezetes volt az egész hajónvaló tartózkodás. Aki csak a Magyar Tengeren volt még csak ,az nehezen tudja elképzelni, milyen is az, ha az ember nem lát partot mindegy merre néz. A hullámok a második dolog, főleg amikor vihar van az óceán közepén, illetve a nyílt vízen. Történt egyszer, hogy az egyik újonc aki a csapatunkból, egy portugál srác, annyira nem bírta a nagy hullámzást, hogy egy vizeskancsóba rakta ki a rókabőrt, mert nem ért ki a mosogatóig. De láttam olyan holland srácot is aki reggel a moslékos dézsát ölelgette nagy szeretettel, pedig már évek óta hajózott. Ami nagyon tetszett az a rengetegféle náció a hajón. Jöttek a világ minden tájáról dolgozni, és nagyon vidáman telt minden perc. A legszimpatikusabbak számomra az indiaiak voltak. Velük nevettem a legtöbbet, olyan sokat, hogy egyszer még két hét büntetést is kaptunk. Ilyenkor kevesebb vendéget kap az ember, ami kevesebb pénzt is jelent a hét elteltével. Azt senki sem vette figyelembe, hogy nem csak mi pincérek, de a vendégek is nevettek velünk. A probléma egy kicsivel távolabb lévő konzervatívabb asztaltársaság volt, akik nem értették a viccet, ezért a turnus végén panaszt tettek ránk. A munkaidő nagyon hosszú volt, mivel mindig két turnus étkezett. Reggel héttől-tízig reggeli, déltől-fél négyig ebéd és este héttől tizenegyig vacsora. Az előkészületek és rendrakások egy-egy órát vettek igénybe. Szóval aludni csak gyorsan lehetett, viszont keveset. A munkahét hétnapos volt mindig, viszont érdekes módon hozzá lehetett szokni. Az ételkínálat sokszínű volt. Minden nap más-más nemzetiségi vacsorával álltak elő. A reggeli és az ebéd amolyan amerikaias volt.

Rengeteg helyen megfordultunk: New York, Miami, Panama csatorna, Kolumbia, Mexico, San Francisco, Los Angeles, Vancouver és Alaszka. A sok, szép és érdekes hellyel, csak az volt a gond, hogy kevés időm volt rendesen körbenézni, ráadásul amikor itthon vannak a szeretteink nincs kivel megosztani a látottakat.

Bál az Operában

Nem is igazi felszolgáló az aki nem tapasztalja meg milyen rendezvényeken dolgozni. Azokból is inkább az a fajta marad meg élmény szintjén, amelyről az átlagember csak álmodozik, hogy vajon milyen is lehet. Vannak társasági események,amelyekről az egész ország értesül a bulvársajtó miatt. Persze az Opera Bál, kicsit más mint a többi, mivel ezt 1886 óta rendezik a Bécsi mintára. Egészen 1934-ig tartották, majd következett 62 év szünet, egészen 1996-ig. Nekem abban a szerencsében lehetett részem, hogy a '96-os első Opera Bálon ott lehettem, és dolgozhattam. Sohasem gondoltam volna, hogy februári leszerelésem után egy-két héttel már ilyen "mély vízben úszhatok". Bár 1991 óta pincérkedem és  előtte is volt már nagy rendezvény az életemben, erre a barátaim és szüleim irigyek voltak egy picit. Na nem a fizikai munkára, inkább azokra, akikkel találkozhattam és közelükben lehettem. Az elő és utómunkálatok hosszadalmasak és nagyon összetettek egy ekkora helyen. Rengeteg terem van, nagyon nagy a színpad mögötti tér, ahova sok mindent kell bepakolni, mivel magát a színpadot terítik meg a lelátókon ülő embereknek. Ott még nagyobb a nyüzsi mint az eldugott szalonokban az emeleti részeken. A színpaddal szemközt van egy VIP páholy, amely mögött elhelyezkedik egy terem, kimondottan a VIP vendégeknek. Nagy szerencsémre oda osztottak be dolgozni. Jól esett a főnökömtől kapott bizalom is. Talán senki sem sértődik meg rajta, ha most azt mondom nem emlékszem mit kellett felszolgálnom vagy milyen italokat töltögettem a vendégeknek, mivel számomra nem ez volt a fontos, hanem inkább az kiket is szolgálhattam ki. Az akkor meghívott díszvendégek egyike a vacsora előtt kápráztatta el a közönséget szoprán hangjával, a Barcelona-i származású Monserrat Caballé. A másik híresség az akkoriban még televíziós műsoron lévő Fekete Erdő Klinika ifjú szívtiprója volt Sacha Hehn.Heteró létemre is, be kell, hogy valljam, tényleg jóképű úriemberről volt szó ráadásul nagyon magas volt. Mindenki itta a szavát és a hölgyek áhítattal a szemükben néztek fel rá. De őszintén, kit érdekelt Sacha, amikor a világ (egy ici-pici túlzással) egyik leggyönyörűbb olasz színésznője Ornella Muti,is ott volt az asztalomnál. Gyönyörű volt és fenséges és elegáns. Sugárzott belőle a nőiesség és elbűvölt mindenkit maga körül.

Nagyon sok rendezvényen dolgoztam még utána és jöttek más hírességek az életemben, de azt kell mondjam, mindig ez jut eszembe elsőnek és erre emlékszem vissza a legszívesebben. 

http://www.operabal.com/hun/operabal_tortenete.php

Nyalni csak úgy lehet.....

Egy idősebb pincér barátom,akinek szintén sikerült mindig megnevettetni a körülötte álló hallgatóságot, csak úgy mint ezzel a "funy"történettel. Kollégám és kicsit atyai mentorom jó előadóművész volt világ életében, párosulva az Ő kinézetével. Azt mondják, ha egy férfi szebb az ördögnél, már el fog kelni. Így volt vele is, mert rég házas ember volt. Nem túl magas, inkább alacsonyacska harcsa bajusszal. Amikor csücsörített cikk-cakk-ban állt a bajusza és már ezen jót lehetett kacagni.

Valahol az Erzsébet Körúton dolgozott egy kis teraszos sörözőben. Nyár volt rekkenő hőség, már a kora délutánon árnyékért könyörgött mindenki. Délelőttös műszakban dolgozott és már várta, hogy megérkezzen a délutános kolléga. Úgy gondolta, mivel nem volt vendég a placcon, átugrik egy fagyiért a szomszédba, amely egy perc sétára volt. Bevásárolt egy nagy adag tölcséres fagyit, szinte megkóstolva a teljes kínálatot, majd mint aki jól végezte dolgát visszasétált a sörözőbe. Békésen nyaldosva a hűsítő desszertet. Nem telt el pár perc, még nem ért a fagyi végére, megjelentek az első délutáni vendégek. Meglátták pincérünket fagyit enni, és mint Pavlov kutyájának, beindult mindenkinek a nyálelválasztása egy kis fagyira vágyva. Jó pincérhez méltóan elmondta a választékot, azzal a kis bökkenővel, hogy ezt a szomszédban lehet kapni, és felvette a fagyi rendeléseket.

Időközben megérkezett a várva-várt délutános kolléga, aki átvette a délelőttöstől a kasszát és az asztalokat. Barátunk, mint aki jól végezte dolgát elment átöltözni, olyan gyorsan ahogy csak tudott, tudván mit hagyott maga mögött. Mire felszállt a villamosra már látta a délutános kollégáját a teraszon, értetlenül bámulva a vendégeket és hallgatva reklamációjukat. Valamilyen megérzéstől vezérelve az felpillantott és meglátta a villamosról integető fagyi-evő barátunkat.

Nincs is jobb a nyári melegben,mint egy hűsítő fagylalt.

Hogyan fogyózzunk somlói galuskával

Az örök téma, egy női társaságban, hogyan fogyókúrázzunk ezerféleképpen. A lehetőségek tárháza nyitott így minden lehetséges módon megpróbálják a lehetetlent. A legritkább esetben még arra is rászánják magukat, hogy lemenjenek egy kondi terembe és felüljenek egy bringagépre és spinningeljenek.

Az egyik ami nekem tetszett, mikor páran úgy gondolták, hogy a zsírégető tabletta ideális fogyókúra kiegészítő, így vacsi helyett is bedobhatjuk a napi adag kétszeresét, hiszen nyakunkon a bikini szezon. Az eredménye csodálatos volt! Hihetetlenül nagy hatása volt a bél perisztaltikára, így az éjszakás műszakot 3kg-val könnyebben hascsikarás mellett fejezték be a kolleginák.

A zsírégetés magas fokon művelését úgy is megejthetjük, hogy a Fatburner-ünket,még a berendelt étel előtt bedobjuk(6 kapszula étkezések előtt), majd a Nyírői-ben tálalt húslevest(ez egy kb.fél literes mélytányér, amelyet a kórházakban használtak levesek tálalására-pl:Nyírő Gyula Kórház). Két adagot illik enni, legalább 20 dkg tésztával mélytányéronként és ha kiettük a sűrűjét, akkor a levet nyugodtan az arcunk mögé helyezhetjük úgy is mintha egy rohamsisakból innánk. Egy kis gasztronómiai szünet és jöhet a főétel.

De, hogy somlóival is fogyózhassunk nem kell más csak az elhatározás, mert egyébként kitartóak vagyunk a sport terén és, ha már úgy is mozgunk akkor meg le is ugráljuk a plusz kalóriát. Nagyon fontos még, hogy olyan főzelék legyen a személyzeti ebéd és a vacsi, amit tuti nem eszünk meg. Így elérhetjük, hogy este tízig ne fogyasszunk semmi ételféleséget. Viszont kötelező tíz órakor egy sajtburgeren gondolkodni, aminek hangot is illik adni. Erre a szakács biztos megsajnál majd bennünket és könyörögve kéri hagy szervírozzon nekünk egy ínycsiklandozó somlói galuskát. Vonakodva és némi unszolás árán elfogadhatjuk, hiszen nem ettünk rendesen egész nap semmit így biztos nem rakódik le fölös kalóriaként, mivel annyira éhesek vagyunk, hogy minden grammját feldolgozza szervezetünk.

Egyébként meg azonos színű ételeknek azonos kalória értékük van pl.: a gomba kalória értéke megegyezik a fehér csokiéval. A spenóté a pisztácia fagyiéval. A csokoládé, mivel ennek az egynek univerzális színe van, ezért behelyettesíthető bármely más étellel.  :-D

Dobj egy sárgát

Minden vendéglátó egységnek vannak olyan időszakai, amikor a láblógatás nem fér bele az ember idejébe, sőt szezonban néha enni sem marad idő.

Hajtás akkor is lehet, ha rendezvényen dolgozik az ember. Az igazán jó party az amikor az ember szívesen dolgozik, már ha létezik ilyen paradoxon, mert gond nélkül folyhat az itóka mindenfele és az sem gond, ha szürcsizik valamit az ember.

Egy fülledt nyári estére jutott egy ilyen jó hangulatú rendezvény. Az étterem kertje óriási volt, a mai napig az, körkörösen elrendezve, ahol az asztalok egy belső kisebb körön míg a nagyobbak a külső körön voltak elhelyezve. A kör tetején a zenekarnak volt egy dobogó, vele szemben, ahol a konyha bejárata is volt, egy mobil italpult lett építve egy nagyobb rendezvény miatt. Ahogy említettem a hangulat igencsak emelkedett volt mind két részről. A vendégeknek nem árt, ha jól érzik magukat egy étteremben azonban egy pincérnek már illik viselkedni. Persze ez egy régi történet és akkoriban nem volt gond, ha személyzet is kapatos egy kissé, úgy nagyobb kedvel dolgozik az ember fia. A mobil italpultos kolléga már nem volt szomjas a rendezvény felénél. Egykedvűen töltögette az italt a vendégeknek és saját magának is. Az italpult alatt voltak behűtve a különböző italok egy nagy műanyag ládában, mellette egy másik ugyan olyan a visszahozott, szennyes pohár tartalmának. Kereső tekintetével pásztázta körbe a placcot, abban reménykedve, hátha talál olyan kollégát, aki leválthatná pár percre. A vendégek csak jöttek és jöttek az italokért, segítség sehol, a hólyag csak egyre feszült. Aztán csak a megszokottnál hangosabban kezdett csörögni a poharakkal és üvegekkel, csorgatva ide is oda is a tartalmát, hangosan turkálva a jégvödörben egészen addig míg a szennyesláda nemcsak a kiöntött italok tárolója lett, hanem a leengedett fáradt olajé is. A láda tartalmától megszabadulni nem volt ördöngösség, mivel az ember egyedül is el tudta húzni a portál részhez, ahol már volt utcai csatorna.

Ahogy mondani szokás:"a szükség törvényt bont."

[Posted with iBlogger from my iPhone]

Az érem másik oldala 2.

Az iskola padból kikerülve a nagybetűs életbe,minden az újdonság erejével hat. Ha addig nem sűrűn adatott meg az életedben, hogy étteremben töltsd az időd akkor a közeg, amit ott találsz, még nagyobb hatással van rád. Azt már félve említem meg, hogy álmaimban sem gondoltam volna, hogy 19 évesen egy jó hírű, jól menő luxus étteremben kötök ki.

Hihetetlenül színes egyéniségeket sorakoztatott fel az élet egy munkahelyen belül. Volt olyan főszakács (chef), aki minden fiatal tanoncot Bubukámnak hívott,annak ellenére, hogy tudta mindenki nevét. A hierarchikus sorrendet,mint mindenhol, itt is szigorúan tartották. Ha kértél valamit, megkaptad, mert a rendelési sorrendet azt tartani kellett és a vendéget nem károsíthatjuk meg. De, ha lemaradt valami és sürgősen kellett, akkor legtöbbször ezt a választ kaptad:

-Bubukám mire ideérsz a cola-val meglesz.

És tényleg mindig minden megvolt mire odaadtad az üdítőt.

Volt egy pincér kollégám, akinek a beceneve Vincenzo volt. Egy nap, amikor Ő volt az italkocsi felelős (azt tologatják az étteremben körbe-körbe, italt kínálva, és megspórolva egy kiutat az italpultig), megkérdezte tudok-e készíteni Gin-tonikot.

Nem, feleltem, mert azt gondoltam valami nagyon extrém dolgot kell csinálni azon kívül, hogy összeöntöd a két komponenst. Ő sem csinálta másképp. Mikor kész lett az ital elkészítésével kérdőn néztünk rá a tanuló társammal, hogy kinek lesz az ital és hova vigyük. Erre Ő azt mondta sehova, majd az étterem közepén, háromnegyedes telt háznál megitta, majd megtörölte bajuszát. Mi kifutottunk az étteremből, majd a mosogató környékén jót röhögtünk.

Ez az úriember hihetetlen képességekkel volt megáldva. Volt,hogy egy tálca piát(kb.10-15 pohár) 45 fokos szögben megdöntve tartott a kezében, enyhén a falnak támaszkodva, amely megtartotta Őt hídba menetel közben, és egy darab pohár sem dőlt el, se nem esett le a tálcáról. Artista képességei nem lévén, ezt a mutatványt a részeg emberek szerencséjének köszönhette.

De, hogy ne csak a részeges pincérről legyen szó, bemutatnék egy Tomika nevű igen jó képességű tanuló fiút, akit megkért egy nagy pocakos felszolgáló, hogy segítsen neki a jégvödrök felkészítésében. A feladat nagyon egyszerű volt. A jégvödröt kétharmadig rakod jéggel és egyharmad HIDEG vizet öntesz a vödörbe, így könnyedén beleszúrsz egy palack italt a jég közé, amely ellepi a palackot majdnem a nyakáig.

Egyszer azt javasoltam több kollégám körében Tomikának, hogy öntse fel forró vízzel úgy hamarabb elolvad a jég.

Nem volt rest.

Utána azon nevettünk, hogy kergetőzik a nagy pocakos kollégánkkal.

Nem tudom, hogy megmaradt-e a szakmában Tomikánk, 17 éve nem hallottam róla.