Az iskola padból kikerülve a nagybetűs életbe,minden az újdonság erejével hat. Ha addig nem sűrűn adatott meg az életedben, hogy étteremben töltsd az időd akkor a közeg, amit ott találsz, még nagyobb hatással van rád. Azt már félve említem meg, hogy álmaimban sem gondoltam volna, hogy 19 évesen egy jó hírű, jól menő luxus étteremben kötök ki.
Hihetetlenül színes egyéniségeket sorakoztatott fel az élet egy munkahelyen belül. Volt olyan főszakács (chef), aki minden fiatal tanoncot Bubukámnak hívott,annak ellenére, hogy tudta mindenki nevét. A hierarchikus sorrendet,mint mindenhol, itt is szigorúan tartották. Ha kértél valamit, megkaptad, mert a rendelési sorrendet azt tartani kellett és a vendéget nem károsíthatjuk meg. De, ha lemaradt valami és sürgősen kellett, akkor legtöbbször ezt a választ kaptad:
-Bubukám mire ideérsz a cola-val meglesz.
És tényleg mindig minden megvolt mire odaadtad az üdítőt.
Volt egy pincér kollégám, akinek a beceneve Vincenzo volt. Egy nap, amikor Ő volt az italkocsi felelős (azt tologatják az étteremben körbe-körbe, italt kínálva, és megspórolva egy kiutat az italpultig), megkérdezte tudok-e készíteni Gin-tonikot.
Nem, feleltem, mert azt gondoltam valami nagyon extrém dolgot kell csinálni azon kívül, hogy összeöntöd a két komponenst. Ő sem csinálta másképp. Mikor kész lett az ital elkészítésével kérdőn néztünk rá a tanuló társammal, hogy kinek lesz az ital és hova vigyük. Erre Ő azt mondta sehova, majd az étterem közepén, háromnegyedes telt háznál megitta, majd megtörölte bajuszát. Mi kifutottunk az étteremből, majd a mosogató környékén jót röhögtünk.
Ez az úriember hihetetlen képességekkel volt megáldva. Volt,hogy egy tálca piát(kb.10-15 pohár) 45 fokos szögben megdöntve tartott a kezében, enyhén a falnak támaszkodva, amely megtartotta Őt hídba menetel közben, és egy darab pohár sem dőlt el, se nem esett le a tálcáról. Artista képességei nem lévén, ezt a mutatványt a részeg emberek szerencséjének köszönhette.
De, hogy ne csak a részeges pincérről legyen szó, bemutatnék egy Tomika nevű igen jó képességű tanuló fiút, akit megkért egy nagy pocakos felszolgáló, hogy segítsen neki a jégvödrök felkészítésében. A feladat nagyon egyszerű volt. A jégvödröt kétharmadig rakod jéggel és egyharmad HIDEG vizet öntesz a vödörbe, így könnyedén beleszúrsz egy palack italt a jég közé, amely ellepi a palackot majdnem a nyakáig.
Egyszer azt javasoltam több kollégám körében Tomikának, hogy öntse fel forró vízzel úgy hamarabb elolvad a jég.
Nem volt rest.
Utána azon nevettünk, hogy kergetőzik a nagy pocakos kollégánkkal.
Nem tudom, hogy megmaradt-e a szakmában Tomikánk, 17 éve nem hallottam róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése