Egy idősebb pincér barátom,akinek szintén sikerült mindig megnevettetni a körülötte álló hallgatóságot, csak úgy mint ezzel a "funy"történettel. Kollégám és kicsit atyai mentorom jó előadóművész volt világ életében, párosulva az Ő kinézetével. Azt mondják, ha egy férfi szebb az ördögnél, már el fog kelni. Így volt vele is, mert rég házas ember volt. Nem túl magas, inkább alacsonyacska harcsa bajusszal. Amikor csücsörített cikk-cakk-ban állt a bajusza és már ezen jót lehetett kacagni.
Valahol az Erzsébet Körúton dolgozott egy kis teraszos sörözőben. Nyár volt rekkenő hőség, már a kora délutánon árnyékért könyörgött mindenki. Délelőttös műszakban dolgozott és már várta, hogy megérkezzen a délutános kolléga. Úgy gondolta, mivel nem volt vendég a placcon, átugrik egy fagyiért a szomszédba, amely egy perc sétára volt. Bevásárolt egy nagy adag tölcséres fagyit, szinte megkóstolva a teljes kínálatot, majd mint aki jól végezte dolgát visszasétált a sörözőbe. Békésen nyaldosva a hűsítő desszertet. Nem telt el pár perc, még nem ért a fagyi végére, megjelentek az első délutáni vendégek. Meglátták pincérünket fagyit enni, és mint Pavlov kutyájának, beindult mindenkinek a nyálelválasztása egy kis fagyira vágyva. Jó pincérhez méltóan elmondta a választékot, azzal a kis bökkenővel, hogy ezt a szomszédban lehet kapni, és felvette a fagyi rendeléseket.
Időközben megérkezett a várva-várt délutános kolléga, aki átvette a délelőttöstől a kasszát és az asztalokat. Barátunk, mint aki jól végezte dolgát elment átöltözni, olyan gyorsan ahogy csak tudott, tudván mit hagyott maga mögött. Mire felszállt a villamosra már látta a délutános kollégáját a teraszon, értetlenül bámulva a vendégeket és hallgatva reklamációjukat. Valamilyen megérzéstől vezérelve az felpillantott és meglátta a villamosról integető fagyi-evő barátunkat.
Nincs is jobb a nyári melegben,mint egy hűsítő fagylalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése